Újratöltve…

Sziasztok! 🙂

Több, mint egy év telt el mióta utoljára írtam. Azóta megvolt a második szerződésem hajón, a Carnival-lal. Végül nem a Dream nevű hajóra mentem hanem egy kisebb, régebbire, a Paradise-ra aminek Tampában (Florida) volt a Home Port-ja. Eleinte nagyon nem szerettem, mert a Victory után éles váltás volt a “kis” hajó. 🙂 Aztán beilleszkedtem, ráéreztem az egészre, sőt saját bárt is kaptam, a Show Lounge-ot! Ott nem csak barwaiter-ként, hanem bartenderként is üzemeltem, ami nagyon sokat tanított nekem, mert magamra voltam utalva, szóval kénytelen voltam mindent tudni. Ezenkívül többször beállhattam például a Martini Bar-ba vagy a Casino Bar-ba, hogy bartender legyek egy kicsit, ezt Acting Bartender-nek hívták. Emellett jobb eladásaim voltak, mint néhány jobb beosztást kapónak, ezért én is egyre jobbakat kaptam, a végén már szinte mindennap a medencénél voltam, meg persze a saját báromban. Nem azért, de sikerült az egyik legjobbnak lennem azon a hajón, a pusher-ek is befogadtak, velük dolgoztam. Level 3-as barwaiter-ként level 1-es bevételeket/eladásokat csináltam….. Aztán besokalltam…. Honvágy, szabadságvágy, fáradtság, stb. 2014. április 30-án hazarepültem egy másik amerikai állás reményében. És itt kezdődik egy újabb fejezet…. 🙂

Hazaérkezésem után 3 héttel volt egy interjú, szintén a GMN hungary-nál, ahol egy floridai golf clubba kerestek éttermi személyzetet. Az interjú sikerült, már ott megmondta az amerikai hölgy, hogy felvett! Amúgy Ő a HR-es a cégnél. Azt mondták, hogy drogteszt kell, meg aláírva ezt-azt e-mail-ben elküldeni és várni mert októberig tuti nem megyünk. Ezzel nem is volt baj mert így hirdették, tudtunk róla. Addig gondoltam a nyarat megint Balatonon töltöm és úgy alakult, hogy a régi munkahelyemre vissza tudtam menni, ahol lement megint egy szezon, és belépett az életembe valaki! 🙂 Úgy alakultak a dolgok, hogy kellett még egy vér- és HIV tesztet is csináltatni, mert ugye volt az ebola balhé. Aztán eljött az október…semmi, november…. semmi, december…. eleinte semmi, majd minden olyan hirtelen történt, hogy hihetetlen volt a dolog. Arra gondoltam, hogy ha Karácsonyt is otthon töltöm, akkor nem is megyek sehova, maradok otthon… Na vajon mikor repültem? December 23-án! 🙂 De előtte még kellett a vízum, úgyhogy amint megküldték a megfelelő papírokat, már lehetett is időpontot kérni a Nagykövetségen, befizetni a 47.500 ft-ot 🙂 és kész. Repjegy megvan, a cég fizette, lehet menni….

Nehéz volt, nagyon nehéz eljönnöm otthonról most, de eljöttem és itt vagyok már 3 hete West Palm Beach-en, Florida-ban.  A kiút szívás volt, American Airlines-szal jöttünk, egy ember kivételével mindenki bőröndjét elhagyták! 11 embernek nem volt napokig semmije, köztük nekem sem. Horror, nem is gondolná az ember, hogy mennyire! Viszont a cég elvitt minket vásárolni, hogy amíg meglesznek a cuccok, addig azért legyen tisztálkodási szer, váltóruha meg persze munkaruha is. 3055 dollárt fizettek a boltban! 🙂 Komoly volt! 

Apartman lakásban lakunk, 3 hálószoba és 2 fürdő van benne, meg amerikai konyhás nappali, klíma és részben be van bútorozva. 5-en vagyunk benne, el lehet itt lenni, persze ezért komoly összeget kell fizetnünk, ezt a fizuból vonják. A környezet szép és meleg, így januárban átlagosan 25-26 fok van. 🙂 Szóval néha medencézés is van meg napozás, ugye itt van szabadidő (nem úgy, mint a hajón) tehát lehet jönni-menni és sajnos sok pénzt költeni. 🙂 

A munka…. Hááát igen, na az érdekes. A munkaidővel semmi gond mert heti 1-2 nap szabad van. Legkorábbi kezdés 10:30, vagyis nem kell korán kelni. Sokszor csak 1 shift-et kell dolgozni, ami kb. 5-6 órát jelent, a teljes nap meg kb. 11-et. Viszont sokszor van túlóránk, amit másfélszeresen fizetnek, ez jó. A kollégák rendesek, nem tudnék most így senkit mondani akivel nagy gondok lennének. Busszal hoznak-visznek minket a lakás és a club között, saját sofőrünk van, George, akit csak simán Gyurinak hívunk! 🙂 Maga a meló viszont egyik magyarnak sem jön be túlzottan, teljesen más mint otthon. Pl. nem jobbról teszed az asztalra az ételt hanem balról és hasonlók. Az étkezések félig büfé, félig ala carte, ami azért “nagyon jó” mert a kedves vendégek a létező összes dolgot, köretet, öntetet meg mindent le akarnak cserélni másra, csakhogy szívjál egy picikét! És persze olyan szinte soha nincs, hogy egy asztalnál mindenki elégedett. Legalább 1 mindig van aki visszaküldi vagy mást kér helyette… És itt meg is tehetik, bármit megtehetnek szinte! Ők már mind nyugdíjasok, akik horror összeget (kb. 600.000 dollárt = kb.150 millió ft.) fizettek azért, hogy a club területén legyen egy apartman házuk és klubtagok lehessenek, aminek persze további havi díjai vannak és még az étkezésért is fizetniük kell, mindig, mindenkor, mindent. Ezért van az, hogy bármit kér, valahogy teljesíteni kell. Viszont ha elégedett??? Akkor minden oké, emlékszik rád és előre köszönöm, elbeszélget veled. Már nekem is van néhány “barátom” közülük, velük szívesen elvagyok. Amúgy nem panaszkodom, mert van munkám, ami azért jól fizet, ételt adnak, szép lakásban élek egy szép helyen. 

Szóval váltottam, ezt is kipróbálom. Legalább az önéletrajzomba beírhatom. 🙂 Többen kérdezték, hogy mi lesz  hajózással… Nem tudom, talán egyszer majd nekivágok megint, de amíg van lehetőségem szárazföldön szabadabban élni, addig inkább azt választom. Emléknek és tapasztalatnak nagyon jó volt a hajózás, ez is az lesz. Aztán majd az élet alakul a maga útján, mert engem valaki nagyon vár otthon, Magyarországon! 🙂

Üdvözlettel: Zoli 🙂

Végül a Wycliffe Golf & Country Club, ahol dolgozgatunk:

anyad

 

a